A karbonlábnyom-számítás háttere
Háttér
Az emberi tevékenység klímaváltozásra gyakorolt hatásának számszerűsítése érdekében az üvegházhatású gázok kibocsátásának mérésére különféle számítási módszereket fejlesztettek ki. E módszerek a kutatás céljával összhangban kerültek kialakításra, a terület, a szervezet, a termék, stb. figyelembe vételével. Ennek megfelelően beszélhetünk kibocsátás-nyilvántartásról, a Bilan Carbone®-ról, a szénlábnyom terhelésről. Az általánosan használt terminus, az üvegházhatású gáz (ÜHG) nyilvántartás, mindezeket magában foglalja.
Ez a diagnosztikai módszer lehetővé teszi a szervezetek számára éves tevékenységük elemzését teljes ÜHG-emissziójuk tekintetében, kibocsátási kategóriákra lebontva, a csökkentés lehetséges eszközeinek beazonosítása érdekében.
Uniós keretek
Az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye (UNFCC), amelyet 1992-ben a Riói Csúcstalálkozón fogadtak el, az emberi tevékenység következtében létrejövő, üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának stabilizálását célozza meg. E célkitűzés elősegítését hivatott szolgálni a Kiotói Jegyzőkönyv 1997-ben történő elfogadása, amely 38 iparilag fejlett ország kibocsátásának 5,2 %-kal történő csökkentését irányozza elő a 2008-2012 közötti időszakban, az 1990-es kibocsátási szintjüket alapul véve. Az Európai Unió a maga részéről elkötelezett kibocsátásának 8%-kal történő csökkentése tekintetében, mely célkitűzést sikerült elérnie.
2005. január 1-je óta működik továbbá az Unióban az ÜHG kibocsátás-kereskedelmi rendszer, a 2003/87/EK irányelv (2003. október 13.) alapján. A rendszerben csak meghatározott létesítmények vehetnek részt.
Az EU éghajlatváltozási és energiaügyi csomagja:
2008 decemberében a francia uniós elnökség idején fogadták el az európai államfők az éghajlatváltozási és energiaügyi csomagot. Az ebben foglalt irányelvek és rendeletek alapján Európa vállalja a globális üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 20 %-os csökkentését 2020-ig, a 1990. évi szintet alapul véve.
Az Európai Unió kész a kibocsátás 30%-os csökkentésére is, amennyiben más iparosodott országok hasonló vállalást tesznek.
E csökkentett kibocsátási szint eléréséhez az EU további célkitűzéseinek teljesítésére van szükség (20-20-20 intézkedések):
- Az energiahatékonyság 20 %-os növelése 2020-ig;
- az energiafelhasználásban a megújuló energia arányának 20%-ra történő emelése.
Az éghajlatváltozási és energiaügyi csomag hozzájárul a kibocsátás-kereskedelmi rendszer megerősítéséhez, kiterjesztve azt az összes ipari kibocsátóra és a civil légi közlekedésre (az ETS Irányelv alá tartozó belföldi és nemzetközi járatokra), valamint az aukciós piac fejlődéséhez.
Az új éghajlatváltozási és energiaügyi csomag jelenleg kidolgozás alatt áll, a 2030-ig megvalósítandó új célkitűzések meghatározása érdekében.
Ami a környezetvédelmi számításokat illeti, az Európai Bizottság hároméves vizsgálatot indított, amelynek fő célja, hogy kialakítsa a referenciaértékeket az egyes szektorok számára Európában a termékek környezeti lábnyoma (PEF - Product Environmental Footprint) és szervezetek környezeti lábnyoma (OEF - Organization Environmental Footprint) módszerek alkalmazása révén.
A vizsgálat a környezeti információ ellenőrzésének kérdésére is kiterjed. Ennek érdekében a Bizottság kutatást indított annak érdekében, hogy beazonosítsa a termékek környezeti lábnyoma és a szervezetek környezeti lábnyoma megfelelőségi nyilatkozatához az adekvát igazolási rendszereket.
Nemzetközi vonatkozások és szabványosítás
ISO 14064-1: 2006, és az ISO 14069 szabvány
Az ISO 14064-1:2006 szabvány, amelyet az ISO/TC207 "környezeti igazgatás" technikai bizottság dolgozott ki, meghatározza a szervezetek számára az üvegház hatású gázok kibocsátásának, illetve a kibocsátás csökkentésének számszerűsítésével és a jelentéstétellel kapcsolatos szabályokat és követelményeket. Ez a 2006-ban kiadott "általános" szabvány magában foglalja az ÜHG eljárás alapelveit.
Franciaország javaslatot tett ennek felülvizsgálatára, és a javaslatot a 2013 szeptemberében tartott szavazás során 80%-ban támogatták. A munka 2014 januárjában kezdődött a TC207/SC7/WG4 keretében, Franciaország vezetésével (aki az elnököt és a titkárt adta).
A felülvizsgálat tartalmi elemei az ISO14069 Technikai Jelentésre alapoznak, amely 2013 áprilisa óta hozzáférhető. E technikai segédlet célja, hogy a felhasználók számára támogatást nyújtson az ISO 14064-1 szabvány használatához, oly módon, hogy útmutatókkal és példákkal segítse az ÜHG kibocsátás és kibocsátás csökkentés számszerűsítését és a jelentések megírását a szervezetek számára. Tartalmazza továbbá kibocsátási kategóriák listáját az egyes területeken.
